A téli napforduló ideje már a kereszténység elterjedése előtt is ünnepi időszak volt sok nép életében. Ilyenkor megünnepelték, hogy a világosság győzedelmeskedik a sötétség felett. Ráadásul idejük is volt az embereknek, nem kellett a földeken dolgozni. A római birodalom alatt a Szaturnália ünneplése volt elterjedt, amivel Szaturnusznak, a földművelés istenének adóztak. Ez több napos decemberi össznépi vigadalom volt, tánccal, mulatságokkal, lakomákkal, továbbá az emberek meg
ajándékozták egymást. Ideje december 17. és 23. közé esett.
A kereszténység terjedésével a pogány ünnep helyét mindinkább átvette a karácsony, Krisztus születésének ünnepnapja. Miután Jézus születésének pontos napja nem ismert, általános vélekedés, hogy a pogány ünnep kiszorítására tették a korai keresztény időkben december 25-ére a dátumot. Ekkor volt a Nap győzelme a sötétség felett (Natalis Solis invicti). Az első századokban január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték. Ekkor keresztelkedett meg Jézus a Jordán folyóban.
Az ünnep alapja Jézus születésének története. A biblia szerint Mária szegényes körülmények között, egy istállóban szülte meg gyermekét. Három napkeleti bölcs (azaz a Háromkirályok) ajándékkal indultak köszönteni a megszületett gyermeket, és egy csillag vezette őket. A Háromkirályok: Gáspár, Menyhért és Boldizsár aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba. Az őket vezető betlehemi csillag valószínűleg a Jupiter-Szaturnusz bolygók együttállása lehetett.
Máig divatos szokás, hogy karácsonykor a templomok előtt, vagy kirakodóvásárok helyszínén felépítenek egy istállóra emlékeztető dekorációt, hozzá Máriát, Józsefet, a kis Jézust, pásztorokat, és a Háromkirályokat ábrázolják. A dekoráció gyakori kellékei a bölcső, a pásztorbot és a bárány is.
