Legtöbbször a születésnapi torta az ünnepség csúcspontja. Fajtáját, ízeit tekintve bármilyen lehet, ami a formáját illeti, leggyakrabban kör alakú. De lehet négyzet alakú is, sőt egyre divatosabb, az életből vett különböző formák utánzása (például gyerekeknek autó, labda, népszerű mesefigurák, repülő stb.). Aki széleskörű összejövetelt szokott tartani, sok vendéggel, az gyakran emeletes tortát választ.
Formától, mérettől és íztől függetlenül a lényeg leginkább ami a tetején van: a gyertyák. Általában annyi gyertya borítja, ahány éves a
születésnapos. De divatba jöttek a számot formázó gyertyák is, ami kényelmesebb, bár kevésbé romantikus. Az ünnepeltnek azután kell elfújnia a gyertyákat, hogy magában kívánt valamit. Babonások úgy tartják, ha elsőre sikerül elfújni az összes gyertyát, akkor valóra válik a kívánság. Eztán következik a torta felvágása, ami általában a születésnapos feladata.
Bár a
születésnap ünneplése nem volt széles körben elterjedt, már a középkorban is köszöntötték tortával az ünnepeltet. Angliában szimbolikus apró tárgyakat sütöttek bele (például érméket, gyűrűket és gyűszűt is). Minden tárgynak jelentősége volt, egy-egy jóslás kapcsolódott hozzájuk. Ha valaki például érmét talált az adagjában, azt jelentette, hogy meggazdagodik. Akinek a gyűszű jutott, arra számíthatott, hogy sosem megy férjhez.
Magyarországon a háború után születettek generációja nem a cukrászdai torták kavalkádján nőtt fel. Az átlag gyerekeknek az otthon sütött születésnapi édesség is rendkívüli volt, egyszerű piskótatészta, vajas krémmel, vagy lekvárral. A gazdaságosan készíthető, egyszerű torták sosem mennek ki a divatból, de vannak olyan krízisidőszakok, amelyek eredeti recepteket szülnek. Ilyen volt a nagy gazdasági világválság (1929-1933), amikor bizonyos alapanyagok hiányát pótolták leleményességgel. Ezekben az években a tojás, a vaj, a cukor, és a tej hiányzott a legtöbb háztartásból, így kimaradtak a torták alapanyagai közül, a mazsolából főzött szirupot viszont felfedezték, mint új hozzávaló.
Ma már rengetegféle tortából választhatunk. A klasszikusnak számító csokis, puncsos és persze dobos torta mellett már megszokhattuk az oroszkrém torta, a feketeerdő torta, a sacher torta vagy az eszterházy torta ízeit is. De az újításoknak sem vagyunk híján, a legkülönbözőbb gyümölcsök felhasználásával készülnek torták, akár joghurtos, tejszínes, túrós, marcipános kombinációval. És ehetünk akár madártejes, vagy tiramisu ízű tortát is. A gesztenyés, a kávés, a vaníliás és a máktorta talán nem is tűnik olyan extrémnek, mint például az ír krémlikőrös, a boros, vagy a kókuszos. Folytathatjuk a sort a sajttortával, a répatortával, vagy akár a máktortával és a kefires tortával. És a sós ízek kedvelői is kitalálták a maguk születésnapi meglepetését, ilyen például a hústorta vagy a sonkatorta. Nem csak az édes ízekért nem rajongók, de a cukorbetegek sem maradhatnak torta nélkül. Nekik már a nagyobb cukrászdák mindegyike kínál diabetikus tortát, általában több ízben is. És néhány éve megérkezett az életünkbe az ehető fényképpel készült egyedi torta. (Természetesen nem csak fénykép, hanem rajz, vagy embléma is lehet a torta tetején.)
2008-ban megismerhettünk egy egészen különleges tortát, amit Magyarország születésnapjára készítettek. Az ország tortája elnevezést először 2007-ben alkották meg, akkor madártejes tortát készítettek a cukrászok augusztus 20-ára. Egy évvel később, a második ilyen hivatalos torta igazi hungarikum lett: szatmári szilvás, amelynek pálinka, marcipán, aszalt szilva és csokoládékrém a főbb alkotóelemei.
