Úgy tartják, hogy a Perzsiából származó Mithraizmus vallásból vették át az európaiak a születésnap nagyszabású ünneplésének kultúráját. A római birodalmon keresztül katonák terjesztették a Mithrász istent imádó misztériumvallást. Mivel korábban kontinensünkön szokatlan volt a hasonló jellegű ünnepség, más események, mint például a Szaturnália ünneplésének gyakorlatából vettek át elemeket. Ez a decemberi össznépi vigasság tánccal, ivászatokkal, nagy lakomákkal járt, és az emberek meg
ajandékozták egymást. A kereszténység elterjedéséig rengeteg római katona hódolt ennek a titokzatos vallásnak, és terjesztette az egész birodalomban.
A korai példák ellenére, igazán csak a 20. századtól terjedt el a
születésnap ünneplése. Korábban a legtöbb kultúrában - főleg a keresztény közösségeknél - az embereknek szokatlan volt saját maguk dicsőítése. Eleinte az uralkodók, később a "fontosabb emberek" születésnapja is jelentős eseménnyé vált, és így terjed el egyre szélesebb körben a születésnapos felköszöntésének szokása.
Magyarországon az anyakönyvezés hiánya miatt sem tudott kialakulni a
születésnap ünneplésének szokása. Bár a tridenti zsinat 1563-ban megalkotta a mai anyakönyvezés alapját, még évtizedeket kellett várni ennek széleskörű elterjedéséig. A máig is fennmaradt anyakönyvek közül a legrégebbiek az 1600-as évekre tehetők. Az egyháziról az állami anyakönyvezésre csak 1895-ben tértek át, tehát csak valamivel több, mint 100 éves az első hivatalos magyar állami anyakönyv.
A születésnapok ünneplése nem általános. Az ortodox keresztények például a névnapok ünneplését fontosabbnak tartják. Magyarországon - bár általában felköszöntik a névnaposokat - a születésnap jelentősebb esemény. Lengyelországban például a névnap ugyanolyan fontos, mint a születésnap.
